Katinka

Még középiskolás voltam, bőven a szocializmus ideje alatt, amikor elkezdtem a margitszigeti uszodába járni. A kort meghazudtoló módon, nekünk ott tartották a tornaórát. Mindig szerettem úszni, még kisgyerekként a Balaton volt az első medencém, így nem volt nehéz rákapatni a rendszeres úszásra. A középiskolai tornatanárnőm, Mariann néni jóvoltából még kisgyerekes anyaként is be tudtam jutni elfogadható áron a vízbe. Aztán egyszercsak minden lehetőségem megszűnt és nem tudtam már úszni járni, mert egész egyszerűen nem tudtam kifizetni a belépőjegyet. (Úgy hagytam el az uszodába járást, mint a színház, koncert és mozilátogatást is.) Ma délelőtt, talán csak nosztalgiából, kimentem a szigetre, bementem az usziba. Egy jegy 1800 Ft. A kimondhatatlanul sokszemélyes öltözőben, befelé és kifelé harmadmagammal voltunk. A hideg folyosókon keresztül eljutottam a zuhanyozóig, ahol 5 másodpercenként meg kellett nyomni az épp csak langyos vizet engedő csapot, hogy folyjon a víz. Az időjárás miatt, a fedett 25 méteresbe mentem, ígérem, hogy legközelebb az 50 méterest is megvizsgálom. A víz igazán hideg, a medence falán koszcsík jelzi az aktuális vízállást. Viszont egy egész pálya az enyém volt. Visszafelé a hideg folyosón, tapasztaltan bosszankodtam a rám váró zuhany megpróbáltatásra. Így rákészülve, tényleg viccesebb volt. Ketten is röhögtünk 1800-ért. Az öltözőben volt fűtés, ezt egyáltalán nem értem, remélem, hogy észbe kapnak az illetékesek! Aztán bedugtam a hajszárítómat a konnektorba, de nem kapcsolódott be. Megtudtam, hogy egy húszast még be kell dobni, ha száraz fejjel akarok nekivágni a mínusz hatnak.

Még Aputól tudom, hogy a házmesterek, portások és bódék országában élek. A házmesterség lassan aktualitását veszti, tekintettel a “szakma” kihalására. Helyette az A4-es papírokra rótt intelmek ideje érkezett el. Úton-útfélen, a hely kvalitásától függetlenül, a legfontosabb tudnivalók, egy lehetőleg magyarul helyesen írni nem tudó tollából jelennek meg falra, szekrényre, hűtőre, kiskutya hátsójára ragasztva. Annyira jó!

Kedves Katinka! Nem tudom, hogy te hol nőttél fel, nem tudom, hogy neked mit mondott az Apukád, de én szólok, hogy mindent csinálj úgy, mint eddig. Egyedül vagy! Csak magadra számíts!

 

uszoda öltöző
uszoda öltöző
uszoda öltöző
uszoda öltöző
uszoda öltöző
uszoda öltöző

H a olvasták, akkor azért vagy én vettem észre az utolsó pillanatban, de mára minden megváltozott. A zuhanyozóban kicserélték a csapokat, meleg víz folyik és a tacepaókat is leszedték. Legalább a kézzel írottakat. Pozitív üzenetek is megjelentek; vigyázz lépcső és hasonlók. Úgy megy, mint az útlevélliberalizáció idején. ☺  Addig bombáztam Janosom Kadaromot a leveleimmel, amíg meg nem nyitotta a határainkat. Úgy látom, hogy koronként hasznot hajtok. És ha már így alakult, természetesen áthúztam a már nem aktuális észrevételeimet. Áthúzva és áthúzás nélkül, ezt szeretem legjobban.

Egyenjogúság

A női egyenjogúság kérdésének átgondolásakor jutott eszembe, az egyébként hasonló kérdésekben általános érvényű igazság, hogy amint nem égbekiáltó egyértelműséggel a nemek közötti egyenlőtlenségből eredeztethetőek bizonyos hátrányok, amelyek az éppen kisebbségben vagy megkülönböztetésben élőket éri, rögtön összemosódik a probléma az önérvényesítés, önmegismerés mindenkire érvényes problémájával. Én például egyértelműen egyenjogúnak voltam nevelve, ezért soha nem gondoltam, hogy a kérdéseimet a nememből fakadó hátrányok diktálnák. Másrészt, amikor rájöttem, hogy előítéletekkel kell megküzdenem, azokról is azt hittem, hogy személyre szabottak. Így aztán én, aki tudatosan lehettem volna a női egyenjogúságért küzdők győztes harcosa, észre sem vettem, hogy kisebbségként, elmyomásban élek. Ez a gondolat nyilván anyukám attitűdjének egyenes átvétele volt, aki sem a sikereit, sem a kudarcait nem volt hajlandó a neme számlájára írni. Sokszor örülök, hogy ők voltak a szüleim és készen kaptam a legnemesebben emberi gondolatokat. Ezzel párhuzamosan sokszor irigyeltem a lelki-gondolati szegényeket. Milyen egyszerű is korlátok nélkül eladni, amink van, nem törődve a nemes gondolatokkal. Na, már mindegy! Ez vagyok én!

Vendrő Ágnes

Kerítés

A kerítés nagyon könnyen értelmezhető, ősi szimbólum. Eddig és ne tovább, mert itt kezdődik az én territóriumom, az én országom, az én kertem, az én lakásom. Valamennyivel nagyobb erőfeszítés kell a ledöntéséhez, mint egy képzeletbeli határvonal átlépéséhez. De mindkettő ugyanazt jelenti. Gyere el a kapuig! Csengess be! Aztán megbeszéljük…

SAMSUNG CSC
SAMSUNG CSC

 

Aranyos szeglet

A világnak ebben az aranyos, de civilizálatlan szegletében, a kakukkfűillatú puszták népe, bizonyos rétegek -sokan, még csak az előttünk álló évtizedekben fogják napi használatba venni az olyan találmányokat, mint a mosogatógép vagy az autó. Lehetetlen tőlük azt kívánni, hogy a fenntarthatóság fejében, ahogy hozzáfértek -rögtön, önként le is mondjanak róluk. Szóval, még sokára lesz, hogy az elmaradt területek lakossága jövőre függesztett tekintetével, elengedje az ipari javakat. Másrészt, a digitalizálódás gyorsabban bekebelez mindannyiónkat annál, hogy időben észbe kapjunk. Ezért aztán, jó első alapítványistához méltón, Asimov utasításai alapján, amit tudok, amire emlékszem, azt rögzítem és hozzáadom az internetes felhőkhöz, hogy a következő generációk is hozzáférhessenek. Személyes visszaemlékezéseim épp úgy korom hűséges lenyomata, mint szüleim megmentett fotói, a család története. És most a hagyatékból felbukkanó recept füzet, ami nagymamám főztjét rögzíti, édesanyám tollából. Ezért is kell begépelnem, hiszen az ő általa használt zsinórírást, már a mostani írástudók sem tudják elolvasni. Így, a jövő nemzedékek analfabétái számára, majd könnyebb lesz emojikká alakítani a leírásokat.

Például, palacsinta egyenlő mosolyjel és egy telefonszám, ahonnan megrendelhető az elkészített étel. Biztos vagyok abban, hogy a kreativitás kipusztítása lesz olyan nehéz feladat, mint a bolygó tönkretétele, a globális felmelegedés kiprovokálása.

Finomság ízelítőül:

Mussolini bomba

10 dkg vajat 10 dkg cukorral habosra keverünk. 5 dkg vágott, cukrozott narancshéjat, 5 dkg apróra vágott fügét, 5 dkg apróra vágott csokoládét belekeverünk. Mikor már jól elkevertük, golyókat formálunk. A golyókat csokoládédarában meghempergetjük  és papírtálcákon tálaljuk.

Siófoki muskátli
Siófoki muskátli

Saul fia

Nem kétséges, hogy egy kiváló filmet láttam. A rendező nagy bátran rábízta egy hátra és egy arcra, hogy cipelje a film érzelmeit. Ő pedig, folyamatosan gondolkodott rendezés előtt és közben.

Valójában, minden jó film a madáchi tragédia parafrázisa. Minden gondolkodó művész, csakis egy tanulságot fogalmazhat meg. Talán a következő, vagy az azt követő nemzedék majd tudja, hogy mivégre vagyunk itt a földön. Addig sem szabad feladni a küzdelmet, ragaszkodni kell az élethez, megőrizni és ápolni az eredményeket vagyis mindent, amit eredménynek tartunk. Vigyázni kell a nőkre. Vigyázni kell arra, amit ők adnak.

Sajnos, Saul is korán jött még, mint Ómika. De, ezután, őt is őrzöm az emlékeim között és őrzi őt egy film emlékezete is.

Mai napig, mind korán vagyunk itt.

Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifiuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifiuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Az én liberalizmusom

A közgyűlésen az egyik lakó megint reklamált, hogy a takarító mindig elfelejti letörölni a korlátot.

Erről eszembe jutott és most elmesélek egy történetet. Margit néniből négy is lakott a házban. Egyikük a földszint eldugott zugában, a házmesterlakásban. A házmesteri státuszt jóval túlélte, de élemedett korára való tekintettel nem tették ki a lakásából. A szocializmusban léteztek bizonyos szociális vagy erkölcsi megfontolásból eredő cselekedetek, amelyek a mai pénz mozgatta világban érthetetlennek és értelmetlennek tűnhetnek. Nyolcvan évesen, süketen és majdnem vakon még kicsoszogott, hogy beengedjen, amikor az éjszakai műszakból, hajnal felé hazaértem. Majdnem száz évig élt.
Margit néni, a jobboldali szomszédom nyolcvan éves volt, amikor elcsúszott a fürdőszobában és combnyaktörést szenvedett. Ragaszkodott hozzá, hogy a saját lakásában gyógyuljon meg és csak akkor költözött el az unokájához, amikor már újra tudott járni.
Singerné Margit néni, alattam lakott, a másodikon. Túl fiatalnak és éretlennek tartott ahhoz, hogy egy olyan komoly dolgot rám lehessen bízni, mint az ajtóm melletti falban futó főnyomócső téliesítése, ezért minden ősszel feljött ellenőrizni, hogy kellőképpen be van-e bugyolálva újságpapírral a csap. Negyven évvel ezelőtt még fagyott télen. Singer néni minden tavasszal és ősszel megkért, hogy mossam le az ablakait, mert ő már nem tud létrára állni. Lent állt és dirigált, hogy mit hogy csináljak. Ha a fejem tetejére álltam volna, hogy ne fizesse ki, akkor is adott volna a munkámért pénzt. Tanácsokat is adott, például a hamvas arcbőr megőrzésének a titkát is megosztotta velem. Akkoriban már ő is nyolcvan fölött volt. Mondta, hogy az ő arcát még soha nem érte víz és, hogy ezt tartsam szem előtt, ha azt akarom, hogy nekem is olyan üde maradjon a bőröm, mint az övé.
Kamarás Kornélné Margit néni, nyolcvan fölött járt már, amikor megismertem. Túlnan, vélem átellenben éppen, a szemközti lakásban lakott, a gang túloldalán. Tudatosan élt. Reggelije egy fél zsemle, egy fél pohár kefírrel. Ebédre egy pohárka főzelék, egy darabka átpaszírozott főtt csirkehús. Vacsorára megette a reggeli maradékát. Mindennap lement a földszintre a harmadik emeletről. Eleinte még az utcán is sétált, de kilencven fölött már félt kimenni. Százhárom éves volt, amikor kórházba utalta Doktor Bugár Mészáros Tibor, a kerület álruhás varázslója, egy felerősítő infúzióra, mert Margit néni napok óta nem végezte el szokásos sétáját. A kórházban elaludt örökre, kipihenni hosszú élete fáradalmait.
Margit néni mindennapos sétáit, kezében egy porronggyal bonyolította. Mint mondta, így nem piszkolja össze a kezét, amikor kapaszkodik és egyidejűleg tisztán is tartja a korlátot. Testem állapota még nem indokolja, de tanítását életben tartani, néha én is egy zsebkendővel simítom végig a korlátot, míg leérek a földszintig.

Múltkor készült egy rövid bejátszás a híradóba, egy szegedi rendelőintézetről. Az alkalmazottak és a betegek panaszolták, hogy 15 éve nem volt kifestve és a rágcsálók is ellepték az épületet. Aztán megtudtuk, hogy az önkormányzat “nyert” valami “pályázati pénzt”, így hamarosan sor kerülhet a felújításra. Az idézőjelek azért fontosak, mert nem ártana néha elgondolkodni a kimondott szavak jelentésén, mint például, kié is az a pénz? Honnan is lett? Amekkora egy-egy rendelő, annyi idő alatt ki is lehet festeni, amennyi idő alatt elpanaszolják az áldatlan állapotokat.

Nyilván, egy jól szocializált és okos ember, akkor kapcsolja fel a villanyt, amikor belép a sötét lépcsőházba. Amikor hazaért, akkor pedig leoltja maga után. Az összestöbbiek pedig gépiesen nyúlnak a kapcsoló után, akkor is, ha már ég a villany, vagy besüt a nap és eszükbe sem jut lekapcsolni, mert el is felejtik, mire hazaérnek. Vagy sorolhatnánk az okokat az idők végezetéig. Ami biztos, hogy a villany égve marad, pazarlódik az energia és a közös költség emelkedik. Az összestöbbiek, már azok, akik éppen nem kapcsolgatnak, vérmérsékletüktől függően reagálnak a pénztárca-nyitogató jelenségre. A liberálisok felkészülnek ezekre az összestöbbi összestöbbiekre és mozgásérzékelővel látják el a villanykapcsolót. Összetörhetetlen, lebonthatatlan, elszakadhatatlan stb., anyagokból létesítik azokat a dolgokat, amiket a kiszámíthatóan rosszul nevelt összestöbbiek használnak. A kapcsolatokból eltűnik a veszekedés, az élet barátságossá válik.

A gang
A gang

Hatos

Itt állok féllábbal a hatoson és eszembe jut apu, aki ugyan ritkán “tömegközlekedett”, de, hacsak nem mi voltunk az egyedüli utasok, soha nem ült le. Azt mondta, hogyha felszáll egy nő, akkor úgyis átadja a helyét. És minden nőnemű nő volt. A kislány is és a nénike. Most lenne 95 éves. Egy másik kor, másik kultúrájából táplálkozott. Abból a korból jött, ahol a férfiak büszkék voltak az erejükre, a férfiasságukra és büszkén gyámolították a “gyenge” nőt, anélkül, hogy ebben bármilyen kellemetlen vagy hátrányos megkülönböztetés lett volna a nőkre nézve.

Ma, vasárnap délben, több generációnyi férfi képviseltette magát a hatoson ülve, és több generációnyi nő, állva. Apu generációjából nem volt senki.

Villamoson
Villamoson

Alapítvány és második alapítvány

Amikor állatbőrökbe bugyolálva, fázósan kuporogtunk a tűz körül és a lángok játékát figyeltük a barlang falán, ábrándoztunk az égig érő lajtorjáról, a repülő szőnyegről, a szezámra táruló kincseskamráról, már akkor is féltünk, hogy ezekkel együtt feltaláljuk a túlnépesedést, az olajválságot és a fegyvereket. Éppen ott tartottunk akkor, ott, mint most, itt. Épp oly sötét van kint, mint akkor volt. Éppen annyira egyedül vagyunk, mint akkor voltunk. És most is csak reménykedhetünk, mint akkor reménykedtünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor elmondhatjuk, hogy a jó úton jártunk és megérte.

Nekünk, az alapítvány önkénteseinek, soha nem szabad megfeledkezni a dolgunkról. Gyűjtögetjük és halmokba hordjuk az emberiség tudását, hogy a nálunk nemesebb és erkölcsösebb utódainknak, ne kelljen a barlangtól újra kezdeni az utat.

Írd le, fesd meg, rögzítsd, ahogy tudod, oszd meg és archiváld!

Translate »