Kategória: Tanítók

Amikor felkapaszkodom egy régifajta, már külsejével sem sok jót ígérő buszra és megcsapja az orromat a mosdatlan emberek bűze, olyankor iszonyú nehéz az emlékezetemben tartani azt a – Konrad Lorenz figyelmeztetése alapján tett – gyerekkori fogadalmamat, hogy az én utam miatt, soha nem fog külön járat indulni. Soha nem ülök egyedül autóba, hogy az utánam érkezők kontójára tegyem kényelmesebbé a saját életem. Hogy egyetlen molekulával sem járulok hozzá a globális felmelegedéshez. Nem működtetek nagy energiaigényű gépeket otthon, mosogatógépet, szagelszívót, egyéb, nagyszerű találmányt. Mindig újravizsgálom, hogy mennyi gépi segítség kell ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen az ökológiai lábnyomom.
Anyukám nem tudta abbahagyni a dohányzást, de egész életében egy kis dobozkát hordott a zsebében, hogy a maradék csikket oda tegye. Soha, de soha nem hajította el.
Láttam, hogy a Szabadság téren görgetett egy műanyagpalackot a szél. Egy külföldi turista abbahagyta a fényképezést, utána szaladt, felkapta, keresett egy kukát és kidobta.

„A kereskedő váltig erősködött:
– Nincs még egy gyártmány, amelyik kicsinysége mellett ennyire
sokoldalú lenne, mint ez. A mondat értelmét követve, nyelvtanilag helyesen
adja vissza a szöveget. Mondanom sem kell, milyen segítséget jelent az
oktatásban azáltal, hogy használóját gondos artikulálásra és légzéstechnikára
készteti, ha a szavakat helyesen leírva akarja látni, nem is beszélve arról, hogy
mennyire fontos az elegánsan tagolt beszéd a helyes központozáshoz.”

1953-ban írta. Lassacskán megvalósul minden, amiről hírt hozott a jövőből.

„Ezen a napon már fehér ruhában jártak a lányok a Ferencvárosban. Mert Pünkösdkor kezdik, Úrnapján folytatják, Péter-Pálra ismerős lesz minden kisasszonynak a fehér cipője és ruhája a kerületben. Talán sehol olyan nagy reménnyel nem járnak a lábak a fehér harisnyákban és cipőkben, mint a Bakáts téren. A cipőtalp még fehér némely részen, a ruhának olyan jó szaga van, mint általában az ájtatoskodó keresztény hölgyeknek. Virágharmat cseppent a szemekbe, a hajszálak üdék és reggel-frissek, az arcokon nyoma sincs a bánatnak, haragnak, szegénységnek. Ünnepnap van. Mindenki megmosdott. A király, akinek a mesebeli pápaszem volt az orrán, amelyen át ruha nélkül látta az embereket; egyetlen foltocskát sem fedezhetne fel a ferencvárosi kisasszonyokon az ünnepnapi misén. Mintha sohasem álmodtak volna tűzoltóval, lóval, hímszamárral, öklöndöző öregemberrel, kertészlegény vízipuskájával, amivel hétköznap a fiatal hölgyek ártatlanságukban a megejtő álom alattomosságába lépnek. Az arcok boldog bizalommal fordulnak az oltár muzsikás csengettyűje felé… a bunkós vadember, aki éjszaka megriasztotta őket, elhalványodik a messziségben az Úrfelmutatás zengő térdreborulásában, és csodálatosan hangzik a karzatról egy női hang, aki a legszebb dalt, az angyalok dalát énekli a magosban. A szívek elszorulnak, a szemek lecsukódnak, s a szívekből úgy futnak el a tegnap emlékei, mint a gyors csermely. Minden szem megtisztultan, bátran nézi a plébánost, aki piros ministránsai között piros kabátban magasra emeli az Úr testét. Csak a térdek roskadnak a földre.”

részlet, Krúdy Gyula: Asszonyságok díja

„Olyan áldott nép ez, hogy kenyérre kenni
S mint a sajtkukacot, meg lehetne enni:
Könnyen megneheztel, de kibékül mindjár’:
Fogadom, hogy terád egy se’ haragszik már.

„Én meg… ezerszerte jobb vagyok őnálok:
Mint az érett gyümölcs, szinte széjjelmállok,
A csupa jóságtul kásás vagyok, parázs;
Az a nagy csuda, hogy el nem hord a darázs.

Arany János: A nagyidai cigányok

Márai naplója idézetek és  reflektálások gyűjteménye. Márait idézni; egyidejűleg idézni őt és a világirodalom klasszikusait.

„Álmok. A fenevad, aki felébred bennünk, amikor alszunk.”

Ha mindent kiírnék, ami tetszik, akkor reggelig írnék.

„A római egyetemen ötezer diák tüntetett a diákságot szervező kommunista szakszervezeti vezetőség ellen. Szétverték az egyetem tantermeiben és laboratóriumaiban a berendezéseket. A spontán dühkitörésről készült felvételek tanulságosak. A kommunista bűvészinasok, amikor szétrombolják a magánvállalkozás rendszerét, fogvacogva észlelik, hogy üres ígéreteken túl nem tudnak semmit a helyébe tenni. Ugyanakkor a dühöngő diákok üvöltenek, hogy a diploma nem ér semmit, mert a diplomások nem jutnak álláshoz. A kommunisták ilyenkor hallgatnak arról, hogy a kommunista államokban többek közt azért nincs intellektuális munkanélküliség, mert nincs munkanélküli segély. A diplomást, aki nem dolgozik, munkakerülőnek, a társadalom henyéjének nyilvánítják. Amerikában a munkátlan diplomás elmegy teherautót vezetni, és nem érzi kisebbrendűnek magát. Az olasz, hamis ígéretekkel elvakított diplomás munkanélküli nem hajlandó az átmeneti krízisidőben kézimunkát végezni Nápolyban vagy Milánóban – inkább szétrombolja az egyetemet és fenyegeti a szakszervezeteket.”

1977-ben írta. Olasz helyett mondjunk magyart és rögtön aktualizáltuk a gondolatot. Ugyan nálunk most van segély, de nyilvánvalóan nem elegendő megélhetésre, tehát olyan, mintha nem is lenne. A többi stimmel.