Blog

előkerült egy régi kedvenc

Azért jó egy nem túl látogatott blogot írni, mert úgy érezhetem, hogy bár nem a falaknak beszélek, de mozgalmat biztos, hogy nem indítok. Leírhatom a rémisztő tapasztalataimat, amik lehet, hogy csak engem rémítenek. És, ha néha jó dolgok történnek, annak itt örülhetek.
Nem hiszem el, hogy hány éve asszisztálok ahhoz a baromsághoz, hogy fennmaradhassanak és virágozhassanak az olyan kifejezések, mint a személyi jövedelemadó besz.számla kifizetőt terhelő, vagy szociális hozzájárulási adó besz.szla., egészségbizt. és munkaerő-piaci jár.kifizetőt terhelő,nyugdíjbiztosítási alapot megill.bev.kifizetőt terhelő. Könyvelőket és a apehnavos hivatalnokokat fizetek azért, hogy egyre újabbakat gyártsanak ennek az ismeretlen nyelvnek a szavaiból. Hónapról-hónapra egyenként átutalom a fenti címekre az ilyen-olyan összegeket, tudva, hogy ugyanabba a feneketlen bendőbe hullik a pénzem. Ahogy a nagymamám mondta, amikor a levesestányérból kérte a mákostésztát, hogy egy helyre megy. És tényleg! De, ahogy ebéd után a kiscseléd mosogatnivalója halmozódik, úgy halmozódnak valahol, valakinek az átutalásaimért levont pénzek is, ugyanott, ugyanabban a bendőben. Szégyellem magam, hogy kényszerű részvételem legitimálja ezt a világraszóló idiotizmust, ezt a minden képzeletet felülmúló abszurdizmust…aztán már csak mormogva, hogy a jó… k
Fel fog-e nőni valaha is az ember? Vagy csak tipródik körbe-körbe, hogy valamivel nagyobb terület jusson neki.

Levontam a következtetést. Budapesten nincs tömegközlekedés. Ritkán jönnek a járatok. Konkrétan a 233 és 133, plusz ilyen-olyan betűk buszokra gondolok. Ha jönnek, akkor tízből kilenc; garázsmenet. Tehát, elkanyarodik a céltól, mármint az én célomtól és át kell szállnom arra a buszra, a 33-ra, amit ugyancsak egy átszállással, ugyanonnan elérnék. Az viszont már ostorozásom eredménye, mert ráírják, illetve beordítják, hogy a tízből kilencszer, ezt időben megtudom és nem csak a garázsban veszem észre. Másrészt, ha jön, akkor úgy utazom, mintha egy elgázosítás alatt álló disznóólba szálltam volna fel. A nagyérdemű publikum fele reggelizik, másik fele az otthon felejtett zsebkendője miatt van bajban. Nem csodálkozom, hogy aki teheti, fittyet hányva a fenntartható fejlődésre, a benzin árára és káros hatásaira, a parkolás magas költségeire, ragaszkodik ahhoz, hogy autójában egyedül ülve, néha-néha kiszabadulva a dugók fogságából, lovát megugrassza és átgázoljon bárkin – így állva bosszút minden sérelméért – aki az útjába kerül. Magam szűkebb környezetéből kiindulva úgy látom, hogy hiába csókos cuki valaki, alkalmatlan emberek sem közlekedést, sem várost szervezni nem tudnak. Még szerencse, hogy a sofőr képes megkülönböztetni a kormányt, a féktől. Egyenlőre.

„A törvény előtt minden polgár egyenlőnek számított, de nem mindenki számított polgárnak.”

(Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember)

Rongyok, cserepek, isa por és homu vogymuk…

Mostanában megint nagyon sokat szorongok. Főleg éjjel, amikor nem alszom. Egészen tapintható, szinte szagolható közelségbe kerülnek álmomban, vagy félálomban inkább, mint egy hallucinációban, olyan kézzelfoghatóan jelennek meg veszprémi emlékek. A bútorszöveteket szoktam érezni, nagyon-nagyon közelről látni, nagyon-nagyon intenzíven érzem az illatát. Anyu kedves növényei, a nagyszobában az ablak alatt, amíg élek, ők is élni fognak. Az a nagyon dús páfrány, ami többször haldokolni kezdett és mielőtt végleg tönkre ment volna, még egyszer, utoljára hatalmas lombkoronát növesztett. Aprólékos mintáját, részleteiben látom magam előtt, annak a csipketerítőnek, ami alatta volt. Valamilyen kovácsoltvas és üveg állványon. Nagyon érdekes, hogy amikor hívatlanul felidéződik bennem, akkor kristálytiszta, erőteljes képekben jelenik meg. Ha most megpróbálok ráemlékezni, hogy konkrét leírást adjak róla, akkor lemerül a homályban. A terv megvalósítása, hogy leírom, hogy megőrizzem magamnak, hogy örökítsem a jövőnek, lehetetlenné válik. Mintha a nappal, az agyam egy másik részének engedi csak a működést. A 3D-s emlékek vetítése, csak éjszaka és nem is bármelyik éjszaka lehetséges.