vannak tökéletes dolgok
Kategória: Mindenféle
Esküszöm
“Amikor
valaki esküt tesz hogy titkot tart, hogy a valakit, a valamit szolgálja, hogy nem árt, de segít, hogy holtodiglan-holtomiglan, hogy stb. … aztán mégis meggondolja magát, úgynevezett függelmet sért, árulóvá válik, még azt is elvárhatja, hogy az árulása haszonélvezője megbocsát neki, sőt megdicséri, visszahelyezi jogaiba és kitünteti? A sok like-ról és hype-ról nem is beszélve. Hát, hová értéktelenedett a kisdobos becsületszó?
Javaslat
napjaink eskütétel szövegére:
Esküszöm, ígérem, fogadom,
S, ha úgy tetszik, betartom vagy nem, vagy majd meglátom, az attól függ…”
A fenti Fb
bejegyzésre, amint az várható volt, született néhány reakció, az aktualitását illetően. Tehát, hogy, de nem erre esküdött fel, illetve igaza van-e, mármint annak a bizonyos (azoknak a bizonyos) rendőrnek (rendőröknek).
Az eskü
eredeti jelentéséről szó sem esett. Azt hiszem, hogy itt lehet a bibi. Mert igaz, hogy a rendőr is ember, főleg otthon, a négy fal között, de semmiképpen sem az utcán, egyenruhába beöltözve. És elég egy szava szegése, hogy megrendüljön a bizalom az összesben. Ennek pedig igen messzire nyúló következményei vannak. Analógiának felhozom Gyurcsány nem lemondását, ami hosszú időre precedenst teremtett, hogy nem kell lemondani, hiszen ennek semmilyen következménye nem lesz. És nem is mondott le igazán senki, a taktikai megfontolásból lemondatott női bábokat.
Mint már többször
leszögeztem, nekem szerencsém volt. Nagyon korán megtanította apám, hogy semmit ne higgyek el, hiszen éppen csak lejöttünk a fáról, a civilizáció fényes máza mögött dúl a dzsungel háború a túlélésért
Szóval, nem kellett kiábrándulnom a rendőrökből, nem most veszítettem el a bizalmam, hanem még a hetvenes évek környékén, amikor lépten-nyomon igazoltattak, mert hosszú, loboncos hajam volt, mert “párhuzam” nadrágot vagy koptatott kordot hordtam és simán szemtelenkedtem velük, ha úgy tartotta kedvem. Ők jól elszórakoztak a kiscsaj szívatásán én megtanultam, hogy igen, ők is csak emberek.
A cinizmusomnak
köszönhetően, nem is esküdtem fel-meg, nincs is mit megszegnem. De senkinek nem kell esküdözni és aki mégis megteszi, az állja a szavát mindhalálig!
De remélem,
hogy akad köztük olyan, aki komolyan veszi magát és az adott szavát és lesz egy kor, amikor ennek újból súlya lesz.
Sokat írtam már ilyesmikről, bár a rendőrös sztorik már sehol nincsenek.
(Ha nem lenne még mindig ez a nyomorult vallás, akkor nem kellene ilyen f-kat olvasnom, hogy; tegnap öngyilkos lett egy … ön miatt, a félelemkeltés miatt, a manipulált háborús narratívája miatt… Sok ember élete szárad a lelkén : ((( Ezt már csak az Égiek tudják elrendezni önnel.) Csak így magamnak jegyzem fel, hogy erről is írjak egyszer vagy találjak hozzá jó idézeteket, mert ha nem a kurva égiektől várnánk, hogy csináljanak valamit, akkor talán többre jutnánk.
Mégis inkább jó, mint rossz, ha
Írott-íratlan törvények
Nagyon régóta -talán a kezdetektől -élek egy olyan országban, ahol a központi iránymutatásokat, mint jog, etika, írott-íratlan törvények, parancsolatok, szerencsésebb figyelmen kívül hagyni és mindig csak a saját értékrendem alapján cselekedni. (Különben fura, igazságtalan, felháborító vagy veszélyes következmények jöhetnek.)
Azt is tudom, hogy ehhez sok bátorság kell, részleges vagy teljes elszigetelődéssel jár, sokszor, inkább többször eredménytelen vagy éppen káros az eredeti célkitűzéshez képest.
Ez a bejegyzés egy Facebook poszt miatt íródott, melyet nem csatolok. De a lényege, hogy a lányát a zaklatótól megvédő apa, nagyobb büntetést kapott a bíróságon, mint a zaklató. Én is azt gondolom, hogy jól tette, hogy a saját értékrendje szerint járt el.
Három mogyoró Hamupipőkének
Könnyebb így,
A sötétség
Videó a Szőlő utcából:
Képtelenségnek tűnik, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek. Beleértve a környezet, a kormányzat, a lakosság közönyét… Mi zökkenthetné a megfelelő irányba az emberek gondolkodását és érzelmeit?
Egy hír margójára:
De ne felejtsük el, hogy Evelin maga is egy bántalmazott gyermek, egy kislány, akit az apja, az anyja (és egy tévé csatorna) tett ki egy ország lakossága sunyi leselkedésének, hogy aztán a kukkolók a beszólásaikkal, irígykedéssel, megvetéssel minősítsék, szidják vagy dícsérjék, becsméreljék vagy magasztalják a külsejét, a belsejét, minden látható és láthatatlan tulajdonságát.
Mindezt a szemünk láttára, hallgatólagos beleegyezésünkkel.
Ugorhatott volna a vonat elé vagy utóbb választhatta, amit választott; mintha az ő beleegyezésével történt volna mindez, a túlélés, a csakazértis karrier érdekében.
És még a bántalmazásról, ami igen széles palettát terít be: bővítik a nyilvánosság előtt zajló gyermekbántalmazást elszenvedők sorát pl. a Stranger Things gyerek szereplői. Vagy a szomszéd háborúban meggyilkolt, megkínzott gyerekek. Szóval, legyen már elég a szemforgatásból!
És még ma is él az a betelepült művésznő, aki -felteszem, az ingyen szállás és koszt fejében nevelősködött 50 éve, a kollégiumban. Ordítozott, szidalmazott bennünket, engem különösen szeretett csepülni. Rendszeresen odarontott a szekrényemhez, feltépte az ajtaját és kiszórta a ruháimat a földre, mert nem elég rendesen voltak “felstócolva”.
Krumpli, alma, muskátli, sonka
Elmegy a kisnyugdíjas
a háziorvoshoz, hogy kérje a gyógyszer ár támogatást, mint eddig évek óta mindig.
– Hozott-e nyomtatványt? Naná, hogy nem.
Másnap becsoszog az önkormányzatba, megkapja a papírját.
Anyja neve, nyugdíjas törzsszáma, stb. Csupa régről ismert és számon tartott adatot kell kitöltenie. Visszamegy a háziorvoshoz.
Mindez nem ilyen flottul zajlik, mint írásban, hiszen ügyfélfogadási idő, rendelési idő és más fekvő rendőrök nehezítik az útját.
A háziorvos asszisztense beírogatja a nyomtatványba – abba, ami simán lehetett volna a fiókban, azt a tizenkétféle, sok éve felül nem vizsgált gyógyszert, amit minden évben.
-Ezzel most menjen el a patikába, ahol ráírják az árakat, aztán jöjjön vissza és megkapja az igazolást.
Mindegy, hogy melyikbe, hiszen mindenhol más árak vannak.
A háziorvos éppúgy tudja a gyógyszer árakat, ahogy a betege adatait is.
A sarki gyógyszerész szívesen kitölti, de csak holnapra, mert ma már igazán nem ér rá ilyesmire.
Mondjuk, ötvenezer
a vége. Ebben az összegben nincsenek benne a hobbiból szedett szerek, vitaminok, fájdalomcsillapítók és így tovább.
De lassan bezárul a kör. Vissza patika, vissza háziorvos, vissza önkormányzat.
És az öreg beteg hálálkodik havi 6000 forintért.
Az önkormányzat ügyintézője még felhívja a figyelmét, hogy újabb nyomtatványok kitöltésével, különböző címeken, további 1, 2, 3 ezer forintos támogatásokat is elnyerhet.
Ez sem az én történetem.
Korábban, úgy harminc éve, már írtam, hogy olyan szerencsés vagyok, a mikrokozmosz nekem mindig házhoz jött. A valahai MTV tökéletes leképezése volt az akkori Magyarországnak. Most egy szomszédomnak köszönhetően, ki sem kell tennem a lábam az utcára, de mégsem szakadok el a tömegektől. Hiába, hogy nem veszek részt, a nagyvonalú osztogatásokról így is tudok.
Krumpli. Gyere el érte, cipeld fel a lift nélküli ház harmadik emeletére. Ja, magadra vess, ha 80 év alatt nem sikerült jó karban lévő rokonra vagy barátra szert tenned.
Muskátli cipelés, ha a szomszédok már meg nem őrültek a sok gaztól, amivel leplezni próbálod a ház folytonossági hiányait.
Alma, lásd krumpli.
Viszont az egyedi tervezésű, borítékba bújtatott sonka-utalvánnyal házhoz jön az önkormányzat hadirendbe állítható alkalmazottja.
Szóval, van aki a kákán is csomót keres; én.
Igaz, találok is.
Így nincs nekem se krumplim, se almám, se muskátlim. Sonkám van, hogy ne fáradozzon hiába az a kedves teremtés, de mert nem eszem füstölt húst (sem), Rogán (tudom, tudom) sonkája felkiáltással elvándorol egy húsevőhöz.