Vádolom | Ostoros Ágnes

Mégis-mégse

Igaz történet – rövid változat

Társasházunk korábbi közös képviselője elhunyt, utódja családi alapon vette át a szerepet. Azóta átláthatatlanul zajlanak az ügyek: a tetőtér-beépítés elakadt, nincs tájékoztatás a jogi eljárásról, most pedig 15 milliós hitel felvétele és saját díjazásának emelése van napirenden. A villanyvezeték-csere költsége kétszer is felmerül, miközben a pince eladásából befolyt összegről felhasználásáról nincs kimutatás. A tulajdonosok joggal várják el az átlátható pénzügyi elszámolást és a valós tájékoztatást.

Igaz történet – részletes változat

Korábban már részletesen írtam a társasházunkkal kapcsolatos ügyekről. Az előzmények (2016-19) itt olvashatók:

Az alábbiakban a jelenlegi helyzetről szeretnék, ha nem kap el az indulat, tárgyilagos hangnemben írni, és néhány tisztázásra váró kérdést is felvetek.

Örömmel fogadok minden hozzászólást attól, akinek van tapasztalata, hogy hová lehet, kell fordulni, melyik hivatal, hatóság dolga lehetne, felderíteni és kibogozni ezt a hosszú évek óta tartó káoszt?

Több évvel ezelőtt sikerült olyan közös képviselőt választanunk, aki lelkiismeretesen, hozzáértően végezte a munkáját. A felmerülő problémákra gyorsan és hatékonyan reagált, és a közösség érdekeit szem előtt tartva látható eredményeket ért el. Később családtagjai is bekapcsolódtak a feladatokba.

Sajnálatos módon a képviselő elhunyt. Ezt követően, a korábban alkalmazotti státuszban működő családtagjai úgy vélték, folytathatják a munkát – mintha a megbízás automatikusan öröklődne és megszavaztatták magukat. Fontos azonban rögzíteni: a közös képviselő nem uralkodó, hanem megbízott, akinek személyéről minden esetben új döntést kellene hozni – méghozzá az alkalmassága és rátermettsége alapján.

Kis lakásom miatt alacsony tulajdoni hányaddal rendelkezem, így javaslataim a szavazati arányok alapján nem bírnak érdemi súllyal. Ezt – bár vannak elvi fenntartásaim – tudomásul veszem. A probléma ott jelentkezik, amikor vitatható vagy káros döntések születnek.

A vezetésváltás után a ház ügyei egyre kevésbé voltak átláthatók. A tetőtér beépítése elhúzódott, a felek egymást hibáztatták a késlekedésért. A közös képviselő javaslatára a ház ügyvédet fogadott a szerződésszegés miatti kötbér behajtására, de a jogi eljárás eredményéről semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptam. Nem tudom, létezik-e még a szerződés, aktív-e a megbízás, történt-e kifizetés, és ha igen, milyen összegben.

Napjainkban

Később – mivel a közös képviselő hosszabb ideig semmilyen érdemi tevékenységet nem végzett – egyik lakó aláírásgyűjtést kezdeményezett a leváltása érdekében, melyhez elegendően csatlakoztunk. A következő közgyűlésen leváltottuk őt, aki ezzel egyidejűleg felmondott, majd később – ismeretlen okokból – mégis visszalépett ettől, és újra megbízottként folytatta munkáját. A helyzet azóta sem változott érdemben.

Az utóbbi időben újabb projekt került előtérbe: a közös képviselő villanyvezeték-felújításra hivatkozva 15 millió forintos hitel felvételét kezdeményezte, miközben ugyanennek az összegnek az elnyerésére önkormányzati pályázatot is szándékozik beadni. Kiemelendő, hogy a korábbi tetőtér-beépítési szerződés-tervezet értelmében a vállalkozó már vállalta a villanyvezetékek cseréjét, így nem világos, hogy ez a költség miért merül fel újra.

A közös képviselő egy körlevélben jelezte, hogy közgyűlést hív össze a hitelről és saját tiszteletdíja megemeléséről. Indoklása szerint „a háznak nincs pénze” – ezt az érvet már hosszú évek óta halljuk. Pedig a pince eladásából jelentős összeg folyt be, amelynek sorsa máig nem tisztázott. Nincs róla részletes, ellenőrizhető kimutatás.

A képviselő azt is közölte, hogy azok a tulajdonosok, akik nem kívánnak részt venni a hitelfelvételben, saját tulajdoni hányaduk arányában, egyszeri összeggel kiválthatják azt – az én esetemben ez hozzávetőleg 600.000 forint. A többiek esetében a költségeket várhatóan a közös költség emelésével fedezik majd.

A jelenlegi helyzet tehát a következő kérdéseket veti fel:

Mi történt a korábban megbízott ügyvéddel? Az ő állítása szerint, már rég nem áll szerződésben a házzal.

Hol van az ő korábbi szerződése, milyen módon és milyen összegben történt a kifizetése? Van-e erről bármilyen elszámolás?

Van-e a háznak részletes pénzügyi kimutatása? Mennyi pénz áll rendelkezésre, és milyen számlán tartják?

Jogilag megalapozott-e, hogy néhány nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező személy más lakók pénzügyi kötelezettségeiről is dönthet?

Ha az önkormányzattól elnyeri a 15 milliós támogatást, mi történik az ezzel párhuzamosan felvett hitellel?

Milyen garancia van arra, hogy minden tulajdonos teljes körű, átlátható tájékoztatást kap ezekről a kérdésekről?

Annyit még megtudtam, hogy a vállalkozó fontolgatja, hogy bepereli a házat, tekintettel arra, hogy a tervezéstől, az engedélyezésekig, stb., eddig minden költséget ő állt és mára már milliós nagyságrendű a befektetése.

A lakók válaszokat érdemelnek. A tájékoztatás és az átláthatóság nemcsak erkölcsi elvárás, hanem törvényben előírt kötelezettség is. Bízom benne, hogy ezek a kérdések nyilvánosan és hitelesen megválaszolásra kerülnek, és a jövőben felelős, átlátható módon működhet tovább a házunk.

És a könnyebb érthetőség kedvéért, itt van egy

idővonal,

ahol nyomon követhetőek az események. Mióta elkezdődött a tetőtér beépítési mizéria, minden emailt, közgyűlési meghívót, szerződés-tervezetet, tervrajzokat, egyebet, eltettem és ha egyszer valaki mégis elkezdne vizsgálódni, a rendelkezésére bocsátom.

2019.05.29. első szerződés ajánlat a kivitelező részéről

2019.08.04. alapító okirat megváltoztatása, az eladhatóság érdekében

2019.09.26. lakók kérései a szerződés bizonyos pontjai kiegészítésére illetve belefoglalására

2020.01.18. végleges új alapító okirat

2020.01.27. a vállalkozó (Kokiwill) elfogadása

2021.02.24. a hivatalok által visszautasított hibás szerződés fellebezése

2021.10.07. ügyvéd megbízása a ház elállási kezdeményezése miatt

2022.01.11. pince eladás (6millió 500ezer)

2022.03.07.- 2022.09.29. „mégis-mégse”

2024.01.24. utolsó szerződés-tervezet, amely a lakók minden kérését figyelembe veszi

2024.03.01. A közös képviselő leváltása, az ő egyidejűleg történő felmondásával

2025.03.12. Újbóli megbízatása, bére felemelésével és hitelfelvételi és pályázati javaslatával

Ünnepi beszéd

Rosszkedvem miatt, hogy kiderítsem, a közállapotoknak van-e köze hozzá, okozza-e az ünnepi beszéd és az elmúlt néhány napban meghalt évfolyamtársaim feletti gyász, erősen gondolkodni kezdtem.

Rájöttem, hogy a következő evolúciós lépcsőfok, az allegória megértésének képessége, illetve a párhuzam és szimbólum megjelenítésének képessége.

Ez az, amire képtelenek, még a közvetlen környezetemben is sokan. Márpedig enélkül a képesség nélkül, nem fogunk tudni előrébb lépni.

Hallgasd meg a képre kattintva!

Sem optimista nem voltam soha, sem a fejlődésre nem találtam bizonyítékot, így aztán türelmesen meg szoktam várni, míg valaki elokoskodja az egyedül üdvözítőnek tartott mondókáját, de azért ez már túlzás.

Hallgasd meg a képre kattintva!

Ma sem jobb a helyzet,

ami a levegőminőséget illeti.

Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, de tenni kéne, amit lehet. autók és más kipuffogósok leállítása…

Térkép kattintásra

Mesterséges intelligencia

A videó 42 mp, 2014-ben töltöttem fel, az elenyésző számú látogatónak örvendő YouTube csatornámra és kizárólag távoli, elmosódott tűzijáték képeket tartalmaz. Minden közösségi oldalamról kitiltottam a reklámokat, „bevételszerzési” célra nem használom őket, kímélendő, a gusztustalan bőrbetegségek kenőcseinek látványától a véletlenül odatévedő nézőket, tehát most sem kattintást vadászok, csak mutatom, hogy mi van.
Tűzijáték 2014

„Kedves Ágnes Ostoros!

Amint valószínűleg te is tudod, a Közösségi irányelveink határozzák meg, milyen tartalmakat engedélyezünk – és milyeneket nem – a YouTube-on. Tűzijáték 2014 című videódat, ellenőrzés céljából megjelölték. Az ellenőrzés során megállapítottuk, hogy nem alkalmas arra, hogy bárki megtekinthesse, ezért korhatárral láttuk el.

Hogyan válaszolhatsz?
Ha úgy véled, hogy hiba történt, kérjük, jelezd nekünk. A korhatár megfellebbezéséhez küldd be ezt az űrlapot. Csapatunk alaposan át fogja nézni a fellebbezésedet, és hamarosan felveszi veled a kapcsolatot.
A YouTube közösségi irányelveivel kapcsolatos további információkért tekintsd meg Súgónkat.

Üdvözlettel:
– A YouTube csapata”

Elképesztőnek tartom, hogy emberek, technológia, stb. ilyen álságos cselekedetek szolgálatába álljon, feladatát komolyan vegye és fizetést kapjon érte.
Régóta elkötelezett rajongója vagyok a mesterséges intelligenciának, amit R. Daneel Olivaw és megalkotója, Asimov iránti szeretetem és tiszteletem alapozott meg. A „gépek” különösen hasznosak lehetnek a számunkra, ha engedjük őket tevékenykedni. Az alábbi esetben – nyilván – nem ez történt, hiszen valakik ellenőrizték a videómat:
Természetesen nem reklamálok. Viszont, tájékoztatlak benneteket, hogy hiába is keresném az alternatív szolgáltatót, csakúgy, mint bármely más területen – egyeduralom, másképp mondva; diktatúra van.

Válasz egy Facebook posztra

„Nem akartam az eredeti posztot elnehezíteni, a nagyon hosszadalmas elmélkedésemmel, amiben az SzFE-t és Attenborough-t – teljesen önkényesen – egy platformra kerítem.

Amint gyalogoltam a filmművészeti felé, ahová azért járok, hogy rögzítsem a pillanatnyi állapotot és a saját szememmel lássam, hogy hányan támogatjuk a hallgatókat megjelenésünkkel, csendes vagy zajos együttérzésünkkel. A hidegben, esőben, csak a gyerekek kuporogtak a kapu alatt. Más nem volt. Volt időm elgondolkodni a szemforgatás természetéről. Ez nekem régi mániám, hogy ne mondjam – küldetésem – feltárni az emberi természet következetlenségeit.

Részben aggasztott, hogy megint hozzászóltam valamihez a Facebookon, ami nagyobb hullámot vet, mint amivel én meg tudok birkózni, másrészt éppenhogy erősen kapcsolódik a főtémához, a mindenkori fiatalok, mindenkori átveréséhez.

Néhány felnőtt vagy idős egyént leszámítva, akikre nem vonatkozik a fejtegetésem és akiket fura módon, éppen a legkevésbé szeretnek az emberek, hiszen egyáltalán nem trendik, ragaszkodnak régi dolgokhoz, tárgyakhoz és eljárásokhoz egyaránt, egyszerűbb megoldásokhoz, nem gépesítenek, nem digitalizálnak, folytathatnám a sort. Vitatják, hogy megfontolt, tudatos cselekvés lenne részükről, hogy nem autóznak, nem gépesítenek, nem költöznek egyre nagyobb lakásokba és nem cserélik le évente a berendezést, évekig hordják ugyanazt a ruhát és nincs tv előfizetésük. Azt gondolják róluk, hogy hülyék vagy lusták, visszahúzódásukkal nem példamutatók, magatartásuk és elveik még szűkebb környezetükben is értetlenségre találnak. Így nem példák a fiatalok számára.

A mindenkori kormányok, a jövőt csak arra használják, hogy túszul ejtsék a jelent. Először a szülőket, a szülők generációját, azzal hogy elveszíthetik az állásukat, a munkahelyüket, nem tudják felnevelni a gyerekeiket, ha nem szolgálják termeléssel, fogyasztással az éppen regnáló rendszert. Előírják, hogy ide vagy oda járassa iskolába, mert csak úgy lesz belőle a társadalom megbecsült, sikeres tagja.

Megszabják, hogy a jelen szülői, milyen oktatást, nevelést nyújtsanak a gyerekeiknek, hogy azok sikeres pogárokká válhassanak. Jellemzően egy-két generációnyi időnél hosszabban, ezt az ígéretet nem tudják betartani. Ebbe most nem megyek bele.

Most itt vannak „ezek a fiatalok” és szembesülhetnek azzal, amennyiben képesek a konkrét probléma mellett, az általánost is észrevenni,

hogy egyáltalán senkit nem érdekel, sem a jelenük, sem a jövőjük.

Például, vegyük hogy ezt a környezet bulit. Az emberek nem hülyék, pontosan tudják hogy a tetteiknek következményei vannak, rövid és hosszú távúak egyaránt. Mindenki pontosan tudta régen és most is. A környezet rombolók, ennek a tudásuknak ellenére rombolták a környezetet, a jelen környezetvédői pedig, lanyha-álságos környezetvédelmükkel úgy csinálnak, mintha a jövő nemzedéknek javítgatnák a dolgokat.

De ki is csörtett bele, ahogy mondják, az érintetlen természetbe, a civilizációtól megkímélt emberek közösségébe, hogy felfedezze és bemutassa őket a világ számára, ki is taposott bele a szűz hóba, ki is az, aki most is úgy elrepült az aggódva ingatott, vén fejével Csernobilba és cipelte magával az egész stábját és felvette ugyanazokat a képeket, amiket egyébként már láttunk többször is. Megengedem, hogy annyi engedményt tett a vén korának, hogy nem vett védőruhát, hiszen nyilván előbb hal meg, mint a sugárszennyezés megbetegítse.

Járja mostanában egy jópofa mondás, „ugyan mit számít ez az egy műanyag – mondta 7 818 457 528 ember”, miközben eldobta a szemetet. Hát erre gondolok én is. Mindenkinek jár a rendszeres repülőút, mindenkinek jár az elektromos és digitális háztartás, tehát mindenkinek jár minden, senkinek nincs kevesebb joga, ürügye, oka, hogy neki ne legyen meg valamije, ami másnak megvan.

Senki nem gyakorol önmérsékletet, sőt, az értelmiség bizonyos tagjai szeretik magukat és magukhoz hasonlónak vélteket kivételként kezelni, hiszen tanult, okos, három diplomája van, mert ő ért hozzá, mert ő az aki elhozza a megvilágosodást a többieknek, mert erre született, mert ez a dolga a Földön, mert küldetése van. És csak egy nagyon kevés kell hozzá, hogy „tömegbázist”, rajongótábort építsen és egyre többen higgyék el, hogy igazságos az igazságtalanság.

Folytathatnám, hiszen még én is fel tudok sorolni egy pár okot, hogy miért pont nekem kell valamit megkapnom, vagy csak nekem lehet valamit megcsinálnom, pedig én folyamatos önkontroll alatt vagyok. Mégis, mondhatom, szemforgatók vagyunk mindannyian és rá is fogunk b*****. (Mellesleg jelzem, hogy ezt a szónoklatot gyaloglás közben diktálom és b***** szót egész egyszerűen kipontozta a jegyzetfüzet app, amire diktálok. Nos, erről beszélek, erről beszélek, erről beszélek.)

Hát ez az írás, szivárványosan csapongó lett, csak abban bízhatunk, hogy ember nincs, aki el bírja olvasni.

Egy kép többet ér ezer szónál – ugye? A Síp utcában fényképeztem egyet, illusztrálni a mondanivalómat. Itt áll egy gyönyörű épület, valami oknál fogva, nem verték le, nem tették tönkre, nem festették át (el is vagyok bűvölve) az eredeti kerámia burkolatot, de valakik szükségesnek érezték, hogy saját nyomaikat is rajta hagyják az épületen és óvodásoknak való könyvekből kivágott képecskét ragasztóztak az ablakra, ami természetesen néhol elengedett már és így tökéletesen rögzíti a világ állapotát 2020-ban.”

(A Facebookról)

Korona

Tegnapi hír. A munkahelyemen, ahová nem engedik be a külföldről hazaérkező munkatársaimat, hanem két hétre önkéntes karanténba küldik őket, bárhonnan is jönnek és bármilyen minőségben is voltak ott, elküldték az egyik riportert, hogy menjen és interjúzzon, forgasson, azzal a két iránival, akik nem voltak hajlandóak karanténba vonulni, ezért rendőrök állították elő őket. Amikor visszaért a forgatásról és belépett hozzám, aki a korábbi anyagát fejeztem be, rászóltam, hogy álljon távolabb tőlem, amire úgy védekezett, hogy ne izgulnak, hiszen cseppfertőzéssel terjed. Egy másik munkatársam pedig azzal nyugtatott, hogy ő látta a felvételeket, csak az operatőr ment közel. Hát gyerekek, komolyan! Tényleg, siralom völgye.

Nem így kéne lennie…

Ebben a városban bajos gyalogosan közlekedni. Jellemzően, nincs járda vagy van járda, de gödrös, kátyús, vagy van járda, de átmenetileg néhány napra, hétre, hónapra – tetszés szerint – le van zárva. Vagy van járda, de egy hatalmas gödör van rajta és mivel nincs kivilágítva, akkor tudjuk meg, hogy hol van, amikor elnyel a föld mélye. Van járda, de parkoló autósok foglalják el. Van járda, de biciklisek, rollerezők használják, így aztán a gyalogos, én például, kiszorul a palánk mellé, ahol szembe jön nagy sebességgel troli, busz, béemvé, mercédesz. Hát ezeket tapasztaltam tegnap a Belvárosban, a tények illusztrálására egy fotót adok, a Zichy utca Nagymező utca kereszteződéséről.

Isten malmai

Nem adhatom minden írásomnak azt a címet, hogy Isten malmai… De, kénytelen vagyok.

Régen, az idők kezdetén, ami itt azt jelenti, hogy a felnőttlétem elején, a szomszédommal, akivel mindketten a legfelső szinten laktunk, megbeszéltük, hogy javasoljuk a háznak, keresünk egy befektetőt, aki a ház felújítása, lift építése fejében, megkapná a padlást és új lakásokat építhetne. Gondoltuk, ezzel a kezdeményezéssel azt is jeleznénk, hogy mi, akiket feltehetően a leginkább zavarna egy ilyen építkezés, szívesen belevágnánk. Egységes visszautasításban volt részünk, okként megjelölve, elsősorban a munkálatokkal járó zajt és piszkot, de felmerült a földszint részéről, hogy náluk, miként jelenne meg a haszon, túl azon, hogy még sötétebb lenne. Így aztán, minden maradt a régiben, illetve az amúgy is végtelenül kopott és elhasználódott részek tovább romlottak. Ugyanazok, akiket nem érdekelt a renoválás, a csövek és vezetékek cseréje, a lift létesítése és a közös költség csökkenés, nem járultak hozzá, hogy megvegyem vagy kibéreljem a lakásom fölötti 3×3 méteres mosókonyhát, bővítve ezzel az egyszobás életterünket. Megjegyzem, a mosókonyhát addig is csak én használtam illegálisan lomtárnak, de a szép kis tervemet, hogy lesz ott egy gyerekszoba, nem tudtam megvalósítani. A mindenkori közös képviselők között egy sem akadt, aki meggyözte volna őket, hogy jobban járnának, ha fizetnék azért, amit amúgy is használok. Nekem meg nem hitték el, hiába mondtam. De a közös képviselők is egymásnak adták a kilincset és csak egy volt közülük, aki bizonyos anyagi előnyök érdekében akár közgyűlési jegyzőkönyvet is hamisított. Az ő általa kezdeményezett banki hitel felvételéhez minden aláírása megvolt. Arra a rövid időre, ami adatott neki, jól is járt, ő meg az emberei.
Én, aki tanúnak és megfigyelőnek jöttem, békésen ámulva várakozom a továbbiakra.
Azóta meghaltak, elköltöztek az akkori lakók. Akinek felvitte az Isten a dolgát, az már a bőrén érzi, hogy az új lakásából airbane-zve még jobban lehúzhatná a külföldieket, ha egy tip-top házban adná ki a lakását. Emiatt-e vagy voltak egyéb okok is, 2016 augusztusában, amikor a legújabb közös képviselő vállalkozott a lebonyolításban való részvételre és befektető és kivitelező is adódott, soha nem tapasztalt konszenzus alakult ki a lakók között. Mindenki eljött a közgyűlésre és mindenki boldogan hozzájárult az emeletráépítéshez.
Innen már rövid leszek. Az alapító okirat módosítása lenne az első lépés az előttünk álló úton. Ahhoz, hogy el lehessen adni a tetőteret, önálló helyrajzi számot kell kapnia.
Én ezt egy adminisztratív beavatkozásnak gondoltam; ami eddig ebben a rubrikában volt, az átkerül egy másikba. Két éve, a harmadik erre vonatkozó beadvány készül el az először felkért, majd az őt leváltó ügyvéd tollából. Kettőt visszaküldött az önkormányzat, az összes létezhető tartalmi és formai hiba megjelölésével. A harmadikra fél éve nem érkezik válasz.
Vannak az összeesküvéselméletek alapján, a józan ész és a sok éves tapasztalat birtokában elképzeléseim az okokról.
De, két éve MINDENKI beleegyezett az eladásba, egy olyan házban, aminek a megvételére annak idején, az önkormányzat nagyon furmányosan kényszerített bennünket. Nem általuk épített, hanem a megszerzett, leromlott állagú, százéves épületekben álló lakásokat megvetették a lakókkal, hogy kényszerítsék őket arra a lehetetlen küldetésre, hogy tartsák karban, újítsák fel. Most pedig, hogy ezt megoldanánk, akadályoznak. Valaki tudja, hogy mi folyik itt?