Amikor felkapaszkodom egy régifajta, már külsejével sem sok jót ígérő buszra és megcsapja az orromat a mosdatlan emberek bűze, olyankor iszonyú nehéz az emlékezetemben tartani azt a – Konrad Lorenz figyelmeztetése alapján tett – gyerekkori fogadalmamat, hogy az én utam miatt, soha nem fog külön járat indulni. Soha nem ülök egyedül autóba, hogy az utánam érkezők kontójára tegyem kényelmesebbé a saját életem. Hogy egyetlen molekulával sem járulok hozzá a globális felmelegedéshez. Nem működtetek nagy energiaigényű gépeket otthon, mosogatógépet, szagelszívót, egyéb, nagyszerű találmányt. Mindig újravizsgálom, hogy mennyi gépi segítség kell ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen az ökológiai lábnyomom.
Anyukám nem tudta abbahagyni a dohányzást, de egész életében egy kis dobozkát hordott a zsebében, hogy a maradék csikket oda tegye. Soha, de soha nem hajította el.
Láttam, hogy a Szabadság téren görgetett egy műanyagpalackot a szél. Egy külföldi turista abbahagyta a fényképezést, utána szaladt, felkapta, keresett egy kukát és kidobta.
Szerző: Ostoros
Asimov leírókészüléke
“A kereskedő váltig erősködött:
– Nincs még egy gyártmány, amelyik kicsinysége mellett ennyire
sokoldalú lenne, mint ez. A mondat értelmét követve, nyelvtanilag helyesen
adja vissza a szöveget. Mondanom sem kell, milyen segítséget jelent az
oktatásban azáltal, hogy használóját gondos artikulálásra és légzéstechnikára
készteti, ha a szavakat helyesen leírva akarja látni, nem is beszélve arról, hogy
mennyire fontos az elegánsan tagolt beszéd a helyes központozáshoz.”
1953-ban írta. Lassacskán megvalósul minden, amiről hírt hozott a jövőből.
Liberalizmus
A Facebookon csúnya vita kerekedett Gerlóczy egy cikke örvén. Sajnos, a hozzászólók jó része, nem érti, vagy a rosszabb variáció, hogy érti mit írt.
Bizony, nem lehet liberálisnak lenni itt és most, csakis majd egyszer – soha napján, kiskedden, borjúnyúzó pénteken – amikor, mindenki az lesz.
WordPress megint
Miközben írom a családtörténetet, ami éppen elég nehézséget okoz, a sok azonosíthatatlan képpel, egymással ütköző évszámokkal, a WordPress mentés közben egyszer csak elveszíti a grafikus megjelenítési opciót. Ez így, az ezer kép országában, az összeomlás szélére sodort. Nem tudtam megoldani. Most párhuzamosan fut két, majdnem egyforma oldal. Ha elkezdenék fórumozni, ahhoz a tizedik életemet kellene igénybe vennem. Pedig ők, biztosan tudnának segíteni.
Örökzöld kötelezők
Szerintem felesleges egyidejűleg aggódni azon, hogy nem olvas az ifjúság, meg azon, hogy mit. Aki egyáltalán olvas, arra rábízhatjuk, hogy mit, hiszen mindent. Aki nem, neki meg mindegy, hogy mitől lesz fél, vagy alul művelt; vacak könyvtől, ócska tv-műsortól, igénytelen zenétől. Ki-ki a maga és gyermekei fejlesztése érdekében tegyen meg mindent, amit jónak lát, amire képes.
(Nem találtam a hivatkozott Csepeli oldalon.)
Gyermekkori hiedelmek
Talán, azzal a gyerekkori hiedelemmel van összefüggésben, hogyha sorolom a híveimet, mindig velem lesznek, mindig elkísérnek. Talán, a fáraók és más vadak, azért temetették maguk mellé feleségeiket, szolgáikat, még ha éltek is, hogy ne legyenek egyedül. De, nem azért, hogy azok vigyázzanak rá, hanem, hogy ő vigyázzon rájuk. Hogy én vigyem őket magammal, egy jobb helyre, a mi helyünkre, amit olyan régóta keresünk.
És, más.
A napokban, a hit furcsa természetéhez találtam adalékot. A gondolat régi, az én példám, nekem új. Nálunk, bárhogy is érted ezt, úgy kezdünk egy új munkához, hogy létre hozunk egy projektet. Egy új projektet, előre beállított sablon alapján. Eleinte azt hittem, hogy a munka gyorsításának érdekében történik ez, de aztán kiderült, hogy lennének, akik másként nem tudnának megbirkózni a feladattal. Nem feltétlenül a szellemi kapacitásuk elégtelen volta miatt, inkább a gondolkodás, mint folyamatos cselekvés, elhanyagolása miatt. Ezzel lehet összefüggésben, hogyha mondjuk az aktuális munkában veszek fel egy hangot és átmásolom a file-t egy másik, megcímzett mappába, akkor a kolléga nem találja meg. Hiába jelzem, hogy wav-ként rögzítve ezen vagy azon a helyen van, nem hajlandó átlépni a megszokott útról egy éppoly használható, de kevésbé járatos útra. Meglepő, de egy nagyon bonyolult vágóprogramot lehet úgy működtetni, ugyan kezdetlegesen, alapszinten, hogy a felhasználó egyáltalán nincs tisztába a számítógép működésével, rögzítési, tárolási struktúrájával.
Krúdy
“Ezen a napon már fehér ruhában jártak a lányok a Ferencvárosban. Mert Pünkösdkor kezdik, Úrnapján folytatják, Péter-Pálra ismerős lesz minden kisasszonynak a fehér cipője és ruhája a kerületben. Talán sehol olyan nagy reménnyel nem járnak a lábak a fehér harisnyákban és cipőkben, mint a Bakáts téren. A cipőtalp még fehér némely részen, a ruhának olyan jó szaga van, mint általában az ájtatoskodó keresztény hölgyeknek. Virágharmat cseppent a szemekbe, a hajszálak üdék és reggel-frissek, az arcokon nyoma sincs a bánatnak, haragnak, szegénységnek. Ünnepnap van. Mindenki megmosdott. A király, akinek a mesebeli pápaszem volt az orrán, amelyen át ruha nélkül látta az embereket; egyetlen foltocskát sem fedezhetne fel a ferencvárosi kisasszonyokon az ünnepnapi misén. Mintha sohasem álmodtak volna tűzoltóval, lóval, hímszamárral, öklöndöző öregemberrel, kertészlegény vízipuskájával, amivel hétköznap a fiatal hölgyek ártatlanságukban a megejtő álom alattomosságába lépnek. Az arcok boldog bizalommal fordulnak az oltár muzsikás csengettyűje felé… a bunkós vadember, aki éjszaka megriasztotta őket, elhalványodik a messziségben az Úrfelmutatás zengő térdreborulásában, és csodálatosan hangzik a karzatról egy női hang, aki a legszebb dalt, az angyalok dalát énekli a magosban. A szívek elszorulnak, a szemek lecsukódnak, s a szívekből úgy futnak el a tegnap emlékei, mint a gyors csermely. Minden szem megtisztultan, bátran nézi a plébánost, aki piros ministránsai között piros kabátban magasra emeli az Úr testét. Csak a térdek roskadnak a földre.”
részlet, Krúdy Gyula: Asszonyságok díja
Mint az érett gyümölcs…
“Olyan áldott nép ez, hogy kenyérre kenni
S mint a sajtkukacot, meg lehetne enni:
Könnyen megneheztel, de kibékül mindjár’:
Fogadom, hogy terád egy se’ haragszik már.
“Én meg… ezerszerte jobb vagyok őnálok:
Mint az érett gyümölcs, szinte széjjelmállok,
A csupa jóságtul kásás vagyok, parázs;
Az a nagy csuda, hogy el nem hord a darázs.
Arany János: A nagyidai cigányok