Csak azt folytatom, amit ő elkezdett. Már gyerekkoromban is csodáltam a szépen albumokba rendezett fényképeket. Némelyiknek, sajnos, hogy csak némelyiknek a hátára nagy betűkkel feljegyzett neveket. Akkoriban, amikor együtt nézegettük a képeket, biztos, hogy részletesen elmondta, ki kicsoda. Ma már a feledés veszélye nem fenyegeti a digitálisan gyűjtögetőket. Mindenféle jegyzeteket lehet hozzáfűzni a feltöltött képekhez. És a honlapom céljára is rájöttem.Nem más ez, mint egy képeskönyv múltról, jelenről. Ómika boldog lenne, ha ebben a korban élhetett volna a hobbijának. Folytatom amit elkezdett, neki és helyette.
Szerző: Ostoros
Word Press
Kérdések az Avid működtetéséről.
Kérdések az Edius működtetéséről.
Obsit, avagy a remény örök és hiábavaló, azelőtt, azóta és mindörökké
Juhász Gyula
Obsit
Amerre tart az elfáradt sereg,
Nem dob pereg, de hulló levelek.
A harc az múló, ám a csend örök
A föld alatt és csillagok fölött.
Ó jőjjetek, fehér kendővel int
A régi otthon, a bús és szelíd.
S mint rémes álmot ébredő gyerek
A szívetekből kitöröljetek:
Négy év pokolt. Mindent feledni kell,
Az ember többé ilyet nem mivel!
A szuronyokból ásó lesz s kapa,
Öreg bakából édes jó apa.
Halál árkából, mely könnyel tele,
Arany kalászok szőke tengere.
Ölő acélból író, tiszta toll,
Örök életről mely himnuszt dalol.
A vén bakancs nem a halálba tart,
De a szabadság szent útjára majd.
A hátizsákkal dobjátok le mind,
A szolgaság és szégyen terheit.
S dalos reménnyel úgy induljatok
A szebb jövőbe, munkás magyarok!
