WEÖRES SÁNDOR: ÖRÖK PILLANAT

WEÖRES SÁNDOR: ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

Másik uszoda

Nem készült fénykép és nem annyira úszni, mint inkább nyaralni jöttem ide. A medence kicsi és meleg vízű. Arra jó, hogy az öreg szívemmel lassan, óvatosan ússzak vagy csak lebegjek benne. Szaunába sosem tudtam egy percnél hosszabb időt eltölteni és most a lávaköves jakuzzi is próbára tesz. Szeretném imádni, ha már itt lehetek, de nagyon nehezen tűröm a meleget. Viszont a szociológiai felméréseim zavartalanul folynak tovább itt is. Ma, kifelé jövet belehallgattam, akaratlan, két kigyúrt, sűrűn „kivarrt” – medenceparti megfigyelés alapján mondom – húsz év körüli fiatalember beszélgetésébe.

– „A mercit elpattintottad?” – érdeklődött az egyikük. – „Akkor most az audival jársz?” – kérdezte tovább. Időközben odaértek egy leginkább teherautóra hajazó, fényesen csillógó, óriási, fekete autóhoz. A másik válasz helyett kinyitotta, beültek és elhajtottak.

Lehet, hogy hülyeség volt forszírozni az orvosit?

Ablak-mozi
Ablak-mozi

Újévi lencse

Valamelyik okos kultúrantropológus rájött, hogy a hagyományos ételek és a hozzájuk fűződő bizakodó kicsengésű hiedelmek a földrajzi kényszer szülöttei. Év végére, a tartósítás és a hűtés tökéletesedését megelőző időkben, minden elfogyott a kamrából. Maradtak a száraz termények, a bab, borsó, lencse, amikből újévre már mindenkinek elege lett és a füstölt húsok. Nem elég, hogy egy ilyen nevezetes napon is ezt kellett tálalni, de még valami jópofát is ki kellett találni hozzá, hogy újult érdeklődéssel nézzen a tányérjába mindenki. És lám, hiába telt el hosszú idő, az emberi gondolkodás rugalmatlansága miatt, aminek változatlansága egy másik antropológus felismerése, éppúgy megmaradnak ezek az ősi szokások a jövőben is, mint az őskori, vesszőkosárban kiégetett agyagedények mintázata a fröccsöntött műanyag kaspók oldalán.

Lencseleves
Lencseleves

Mindig csak az a pénz!

Leves receptek nincsenek a felegyzések között, pedig, ahogy mondani szokás „levesesek” voltak. Különösen Ómika és Apu. Így aztán ismét a mesterszakácsokhoz és saját kútfőmhöz folyamodtam. Anélkül, hogy fényezni akarnám magam, megemlítem, hogy annyiban én is egy mesterszakács vagyok, hogy szeretek teret engedni a pillanatnyi káosznak. Ha nincs húslé, jó lesz a leveskocka is, ha van füstölt hús, nem kell lé, nem kell kocka. Szeretnek a rántásba cukrot tenni, amit én is szoktam. Szóval mindent felhasználok, ami van otthon és semmi sem hiányzik, amit elfelejtettem megvenni. Mindenesetre ez a régi, kedves szakácskönyvem -Lukács István-Novák Ferenc-Nagy László: Mesterszakácsok receptkönyve (1985), ebben tudjátok ellenőrizni, mennyire vagyok elfogult magammal szemben és mennyire dramatikusan értelmezem mások szövegeit. A lencseleves jó lett. A biztonság kedvéért tettem bele a babérlevél mellé egy kis tárkonyt is. Épp csak egy keveset.

Az önző gén

„Ki fogom fejteni, hogy a sikeres gén egyik meghatározó tulajdonsága a könyörtelen önzés. A gén önzése rendszerint önző egyéni viselkedésben is megnyilvánul. Ám, mint látni fogjuk, vannak olyan sajátos körülmények, amikor a gén saját önző céljait legjobban azáltal érheti el, hogy elősegíti az önzetlenség bizonyos korlátozott formáját az egyedi állatok szintjén. A „sajátos” és „korlátozott” fontos szavak az utóbbi mondatban. Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, az egyetemes szeretet és a faj egészének érdeke olyan fogalmak, melyek evolúciós szempontból egyszerűen értelmetlenek.”

Richard Dawkins: Az önző gén

Kerítés

A kerítés nagyon könnyen értelmezhető, ősi szimbólum. Eddig és ne tovább, mert itt kezdődik az én territóriumom, az én országom, az én kertem, az én lakásom. Valamennyivel nagyobb erőfeszítés kell a ledöntéséhez, mint egy képzeletbeli határvonal átlépéséhez. De mindkettő ugyanazt jelenti. Gyere el a kapuig! Csengess be! Aztán megbeszéljük…

SAMSUNG CSC
SAMSUNG CSC

 

Másik nézet

Ami nem volt a hírekben, hogy mielőtt kiürítette a TEK az aluljárót, az önjelölt segítők, bár a menekültek nem kérték, de az ő nevükben mentőt hívattak a rendőrökkel, az aluljárót ellepő emberekhez. A migráns segítő Lennon-szemüveges, könyökfolt-zakós, hátranyalt frizurájú fiatalember azonnal lenácizta a mentőápolót, amikor az rendreutasított valakit. A rendőröknek legalább van szájmaszkjuk. A mentőknek nincs. Nincs a kocsin. Ahogy egyéb védőfelszerelés sincs. Azt régóta tudjuk, hogy a ruháját minden mentő maga mossa otthon. A család mosógépében. Ha történetesen agyhártyagyulladása volt az egyik páciensnek, ami csak később derülhetne ki, amikorra már valószínűleg nem lesz az országban, így egyáltalán nem fog kiderülni, tehát mire megjelennek a tünetek, addigra már késő lesz beadni az antibiotikumot. Ha valakinek a gyereke ma esett volna le a hintáról, azért nem száguldott volna a gyerekmentő, mert ott dekkolt a Keletinél és egyenként vizsgálgatta a gyerekeket. Kérdezem a fiútól, hogy ugye nem? Ugye, egy súlyos balesethez átirányítják? Hogy képzelem? – mondja, akkor sérülne az egészségügyi ellátáshoz való joguk. A mentők jogai ma nem sérültek. Amikor be akart furakodni a mentőautó nyitott hátsó ajtaján, rászóltak az MTI tudósítójára, hogy ne fényképezze őket. A tudósító nehezen tágított, de végül a mentők jelenlétéről se kép, se hang nem jelent meg. Hát, igen! Az újságírás is egy szakma (volt).

Hűlt hely

Kor

Tegnap, amikor megpillantottam, hogy a busz a megállóban várakozik, nekiiramodtam, hogy az utolsó három-négy lépcsőfokot futva legyűrjem. Kiderült, hogy a lendület, amit erre elegendőnek gondoltam, még ahhoz is kevés volt, hogy az első fokig felemeljem a lábam. Megbotlottam, a gravitáció, ezúttal nekem kedvező törvényei miatt nem estem el, de megütöttem a térdem és a támaszt kereső kezem. Piszkos lett a fehér nadrág a térdemen és összetört a lelkem.

De, miért csoszog? Ezt gyakran gondoltam, amikor láttam egy nehezen mozgó, öreg embert. Igazán felemelhetné a lábát!

Elkezdek edzeni… talán, még nem késő.

 

SAM_2825

Translate »