Nem kétséges, hogy listája – többféle is – mindenkinek van. Nekem is. Hiszen, „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Eleinte többen voltak rajta. Elsőnek „Mamika”. Pethéné. Az első pedagógus életemben. Egy nagymama álruhájába bújt gonosztevő. Hatéves korom meghatározó élménye, a napközis kápó. Később sem néztem utána, hogy kinek a kije lehetett, de saját érdemei alapján, börtönbe csukták volna.
Ha száz évig élt, akkor is meghalt már és a holtak, a dolgok természete folytán, lekerülnek a listáról.
Elnéző vagyok, néha megmérgesedem, megharagszom, így a listán lévő, egy-két átmeneti szálláshely, gyorsan megtelt, megürült.
Legutóbb, van vagy tíz éve, egy név, a fiam Berzsenyis matematika tanárnője iratkozott fel, ő is a valódi bűnözők közé. A valódi bűnök elévülhetetlenek, ezért előreláthatólag, nem is fog lekerülni soha. Közeledve a doktorátus megszerzéséhez, akár írhatok is róla. Első gimnáziumi évében, otthagyva az Apáczait, a Berzsenyiben kezdte újra a gimnáziumot a fiam. Szemben az előző iskolával, a Berzsenyit megszerette. A matematika itt sem tartozott a kedvencei közé, de próbálkozott. Elfogadta a tanárnő javaslatait, megoldotta a külön feladatokat, volt korrepetitora, de Katalinnál nem tudott megfelelő lenni. Ahogyan én sem. Néhány nappal az év lezárása előtt derült ki, annyira nem megfelelő, hogy a tanárnő meg is akarja buktatni. A gyerek lesöprését a porondról, egy név, a történelem tanár buktatása tette volna véglegessé, aki támogatta a tanárnő azon mesterkedését, hogy egyszer és mindenkorra kigolyózzák Andrist az összes gimnáziumból. Behívatott és közölte, hogy ő jót tesz akkor, amikor ezt a gyenge képességű fiút a buktatással a helyére teszi. „Higgyem el” – mondta, hogy boldogabb ember lesz belőle, ha egy jó szakmát szerez.
És hosszú idő után, ismét akadt aspiráns. Egy név. Ő filmes, tévés gazember. Elpatkolása után kiírom a nevét.
Itt egy név van, külön bugyrot ad az Úr, rögtön a kopasz papok mellett.
Ma, 2017 márciusában, én is példát kaptam a jogszerű, (bár, még csak az sem) de igazságtalan bírói gyakorlatból. Úgy szolgáltassék nektek is igazság, ahogy ti teszitek!
Itt nevek lennének…
Dante Alighieri
POKOL (részlet)
Az Isteni Színjáték első része
Fordította
Babits Mihály
Aj, Isten igazsága! ki tömött meg
kínnal mint láttam s jajjal ennyi partot?
Vagy aj, mért kell így fájni a bünöknek?
Mint mikor víz a vízzel szembezajgott
Charybdis fölött, hab törik a habban
a nép ott, kényszerülve, úgy kavargott
és voltak itt, mint máshol, számosabban
üvöltve hozta kétfelől a forgó
mellükön súlyt görgetve nagy darabban.
Összeütődtek, azután gomolygó
lökéssel úgy verődtek vissza hátra
kiáltva: »Mért vagy tékoz?« »Mért kuporgó?«
S az éjnek e forgást befedte sátra
s csapódtak jobbról balra, balról jobbra,
egyre csak szégyendalukat kiáltva.
Aztán magát mindegyik visszadobja
és félkörét megtéve, hátrapattan
s én, kinek szívem elszorult dobogva,
szóltam: »Most mondd meg, mester, e csapatban
milyen nép szenved? S vajjon erre balra,
hol mind pilist viselnek, csupa pap van?«
És ő felelt nekem: »Mindannyi balga
kancsaleszű volt első életében
s költekezését nem az ész sugalta.
Hiszen a szavuk erről ugat épen
körük két pontján, hol kettéverődnek,
mint ahogy vétkeztek kétféleképen.
Ezek papok, még a szőrük se nőtt meg
fejük bubján; pápák meg kardinálok
no biz a pénzzel ők sokat vesződnek.«
S én: »Mester, mért hogy köztük nem találok,
kéne pedig találnom, ismerőset,
kik ilyesmi bűnnel szennyesek valának?«
Felelt: »Hogy téves kételyed legyőzzed:
életük, mely erényt ismerni ronda,
ismertelenné rondította őket.
Verődnek folyton e két régi pontra
és (ki hajatlan, ki csukott marokkal)
ébrednek sírból majd a régi gondra.
Mert rosszul adtak s rosszul dugtak, okkal
hulltak a szép világból e zsivajba,
mely, hogy milyen, nem festem több szavakkal.