WEÖRES SÁNDOR: ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
Kategória: Körtánc
Másik uszoda
Nem készült fénykép és nem annyira úszni, mint inkább nyaralni jöttem ide. A medence kicsi és meleg vízű. Arra jó, hogy az öreg szívemmel lassan, óvatosan ússzak vagy csak lebegjek benne. Szaunába sosem tudtam egy percnél hosszabb időt eltölteni és most a lávaköves jakuzzi is próbára tesz. Szeretném imádni, ha már itt lehetek, de nagyon nehezen tűröm a meleget. Viszont a szociológiai felméréseim zavartalanul folynak tovább itt is. Ma, kifelé jövet belehallgattam, akaratlan, két kigyúrt, sűrűn “kivarrt” – medenceparti megfigyelés alapján mondom – húsz év körüli fiatalember beszélgetésébe.
– “A mercit elpattintottad?” – érdeklődött az egyikük. – “Akkor most az audival jársz?” – kérdezte tovább. Időközben odaértek egy leginkább teherautóra hajazó, fényesen csillógó, óriási, fekete autóhoz. A másik válasz helyett kinyitotta, beültek és elhajtottak.
Lehet, hogy hülyeség volt forszírozni az orvosit?
- Ablak-mozi
Ufók
Uszoda, de régen
Testvéremmel együtt azok közé az anyukák közé tartoztunk, akik mindig ráértek részt venni az óvoda vagy az iskola által szervezett programokon. Igaziból nem, de életünk során felhalmozott tapasztalataink alapján, annyira féltettük a gyerekeinket, hogy minden program halaszthatóbb volt, mint például elkísérni Andris csoportját a Molnár utcai tanuszodába. Mindenhol ott akartam lenni, ahol el kell kapni, oda kell ugrani, félre kell lökni, alá kell állni, meg kell hűteni, fel kell melegíteni, stb. Soha nem tiltottam meg neki semmit, mert tudom, Uszoda, de régen részletei…
Katinka
Még középiskolás voltam, bőven a szocializmus ideje alatt, amikor elkezdtem a margitszigeti uszodába járni. A kort meghazudtoló módon, nekünk ott tartották a tornaórát. Mindig szerettem úszni, még kisgyerekként a Balaton volt az első medencém, így nem volt nehéz rákapatni a rendszeres úszásra. A középiskolai tornatanárnőm, Mariann néni jóvoltából még kisgyerekes anyaként is be tudtam jutni elfogadható áron a vízbe. Aztán egyszercsak minden lehetőségem megszűnt és nem tudtam már úszni járni, mert egész egyszerűen nem tudtam kifizetni a belépőjegyet. (Úgy hagytam el az uszodába járást, mint a színház, koncert és mozilátogatást is.) Ma délelőtt, talán csak nosztalgiából, kimentem a szigetre, bementem az usziba. Egy jegy 1800 Ft. A kimondhatatlanul sokszemélyes öltözőben, befelé és kifelé harmadmagammal voltunk. A hideg folyosókon keresztül eljutottam a zuhanyozóig, ahol 5 másodpercenként meg kellett nyomni az épp csak langyos vizet engedő csapot, hogy folyjon a víz. Az időjárás miatt, a fedett 25 méteresbe mentem, ígérem, hogy legközelebb az 50 méterest is megvizsgálom. A víz igazán hideg, a medence falán koszcsík jelzi az aktuális vízállást. Viszont egy egész pálya az enyém volt. Visszafelé a hideg folyosón, tapasztaltan bosszankodtam a rám váró zuhany megpróbáltatásra. Így rákészülve, tényleg viccesebb volt. Ketten is röhögtünk 1800-ért. Az öltözőben volt fűtés, ezt egyáltalán nem értem, remélem, hogy észbe kapnak az illetékesek! Aztán bedugtam a hajszárítómat a konnektorba, de nem kapcsolódott be. Megtudtam, hogy egy húszast még be kell dobni, ha száraz fejjel akarok nekivágni a mínusz hatnak.
Még Aputól tudom, hogy a házmesterek, portások és bódék országában élek. A házmesterség lassan aktualitását veszti, tekintettel a “szakma” kihalására. Helyette az A4-es papírokra rótt intelmek ideje érkezett el. Úton-útfélen, a hely kvalitásától függetlenül, a legfontosabb tudnivalók, egy lehetőleg magyarul helyesen írni nem tudó tollából jelennek meg falra, szekrényre, hűtőre, kiskutya hátsójára ragasztva. Annyira jó!
Kedves Katinka! Nem tudom, hogy te hol nőttél fel, nem tudom, hogy neked mit mondott az Apukád, de én szólok, hogy mindent csinálj úgy, mint eddig. Egyedül vagy! Csak magadra számíts!
- uszoda öltöző
- uszoda öltöző
- uszoda öltöző
H a olvasták, akkor azért vagy én vettem észre az utolsó pillanatban, de mára minden megváltozott. A zuhanyozóban kicserélték a csapokat, meleg víz folyik és a tacepaókat is leszedték. Legalább a kézzel írottakat. Pozitív üzenetek is megjelentek; vigyázz lépcső és hasonlók. Úgy megy, mint az útlevélliberalizáció idején. ☺ Addig bombáztam Janosom Kadaromot a leveleimmel, amíg meg nem nyitotta a határainkat. Úgy látom, hogy koronként hasznot hajtok. És ha már így alakult, természetesen áthúztam a már nem aktuális észrevételeimet. Áthúzva és áthúzás nélkül, ezt szeretem legjobban.
Sámánok
Képzeld el, hogy megismerkedtem egy orvossal! Megvizsgált!
“– Jaj, a szemem, jaj, a lábam!” “– Jaj, a tüdőm, jaj, a májam!” – jajgattam, mint Dickensnek Micawber úr. – Húzza ki magát! – Hajoljon le! – Forduljon meg! – Hajlítsa be! – Itt fáj? – kérdezte, amikor megérintett egy helyet a lábamon. Hát, itt fáj-e? – kérdezte, amikor egy másik helyen megnyomta. Szinte felsikoltottam, annyira fájt. Hát – biztos igaz, hogy porckopása is van, de ez most nem attól fáj – mondta határozottan és magabiztosan. Beadok egy injekciót, felírok egy gyógyszert, azt szedje be és jöjjön vissza egy hét múlva.
Visszarepültem az időben és hirtelen úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor jött a doktor bácsi, vagy amikor Andrist vittem Szaszovszky Mária doktor nénihez. Megnyugodtam. Láttam, éreztem, hogy tudja, mi a baj és tudja, hogy mit kell csinálni. Nagy varázslat a gyógyítás.
Emlékszem a menüettekhez hasonló koreográfiájú orvosi rendelésekre gyerekkoromból.
Az asszisztens az első sorban táncolt, felvette az adatokat, pár kedves szóval oldva a feszültséget, felkészítette a pácienst az orvossal való találkozásra. Megnyugtatta a hozzátartozókat, hogy szeretettjükkel nem lehet semmi baj, hiszen a legjobb helyre jöttek. Borján Árpád bácsi, Bugár Mészáros doktor, Tóth Imréné Marika néni, Gáti István doktor és Hegyi Gábor doktor, nem felejtettelek el benneteket. Megadtátok a módját a belépőnek, egyikőtök sem volt rest megtartani a szertartást, volt is tekintélye az orvoslásnak és volt is hatása a varázslatnak.
Nem csak a rosszakat listázom, hanem a jókat is. Most közéjük iratkozott fel Krunity Xénia, aki egyszerűen meggyógyított.
- SAMSUNG CSC
Megint liberalizmus
Egyenjogúság
A női egyenjogúság kérdésének átgondolásakor jutott eszembe, az egyébként hasonló kérdésekben általános érvényű igazság, hogy amint nem égbekiáltó egyértelműséggel a nemek közötti egyenlőtlenségből eredeztethetőek bizonyos hátrányok, amelyek az éppen kisebbségben vagy megkülönböztetésben élőket éri, rögtön összemosódik a probléma az önérvényesítés, önmegismerés mindenkire érvényes problémájával. Én például egyértelműen egyenjogúnak voltam nevelve, ezért soha nem gondoltam, hogy a kérdéseimet a nememből fakadó hátrányok diktálnák. Másrészt, amikor rájöttem, hogy előítéletekkel kell megküzdenem, azokról is azt hittem, hogy személyre szabottak. Így aztán én, aki tudatosan lehettem volna a női egyenjogúságért küzdők győztes harcosa, észre sem vettem, hogy kisebbségként, elmyomásban élek. Ez a gondolat nyilván anyukám attitűdjének egyenes átvétele volt, aki sem a sikereit, sem a kudarcait nem volt hajlandó a neme számlájára írni. Sokszor örülök, hogy ők voltak a szüleim és készen kaptam a legnemesebben emberi gondolatokat. Ezzel párhuzamosan sokszor irigyeltem a lelki-gondolati szegényeket. Milyen egyszerű is korlátok nélkül eladni, amink van, nem törődve a nemes gondolatokkal. Na, már mindegy! Ez vagyok én!
